Goldfinger

Sokszor láttam a DLR-ről egy ormótlan épületet Poplaron, ami a magyar panelházakra emlékeztetett, de valamiért mégis más volt. Olyan helyen találtam valami magyart, ahol nem is számítottam rá.

Tudtad, hogy a 007 James Bond főgonosza egy magyarról kapta a nevét? 

Goldfinger Ernő (1902–1987) magyar származású építész, a brutalista építészet egyik kulcsfigurája volt Nagy-Britanniában. Életútja a 20. századi európai művészeti áramlatok és társadalmi változások tükörképe. Budapesten született, tehetős zsidó család gyermekeként. 1920-ban, 18 évesen Párizsba költözött, ahol az École des Beaux-Arts képzőművészeti egyetemen tanult építészetet. A hivatalos oktatás helyett sokkal jobban inspirálta a párizsi avantgárd művészeti közeg. Itt ismerkedett meg a modern építészet nagyjaival, mint Le Corbusier és Auguste Perret, aki a vasbeton-építészet úttörője volt, és nagy hatást gyakorolt Goldfingerre. Goldfinger hamar a modernista mozgalom lelkes híve lett, és már ekkor kialakult erős baloldali (kommunista, marxista) elkötelezettsége is, amely későbbi szociális építészeti munkáiban is megmutatkozott. Házassága révén került Londonba 1934-ben.

Pár évre rá megépítette a Hampstead-i otthonát a Willow Road-on. Ez a modernista terraced house* (3 lakórészből álló sorház) vezetett ahhoz a rossz szomszédi viszonyhoz a James Bond szerzőjével Ian Fleminggel, mely végül azt eredményezte, hogy az róla nevezze el Auric Goldfingert, James Bond főgonoszát az 1959-es regényében. 

Azonban Goldfinger Ernőt nem ez tette halhatatlanná, hanem azok a brutalista épületek a londoni látképen, melyeket ma már Grade II listed** védett, elismert nemzeti vagy történelmi jelentőségű védett épületek.

Ezek közül a számomra legérdekesebbek: 

Balfron Tower (London, Poplar 1967 Grade II listed) – ez az első és talán legfontosabb kísérlete a "vertikális falu" *** koncepcióra. Goldfinger és felesége beköltöztek ide két hónapra, hogy teszteljék a szociális koncepciót. A 26 emeletes vertikális beton falu mára Grade II listed, modernizált prémium bérház. Néhány éve az épület és lakások felújítása után a bérleti jog £800000 körül mozgott. Az egykori szociális bérház, mely a háború utáni lakhatási válságot is kívánta enyhíteni, mára a Canary Wharf bankárai számára elérhető árkategóriába került.

Metro Central Heights (Eredeti neve: Alexander Fleming House, London, Elephant and Castle 1967, Grade II listed)
Goldfinger tervei alapján épült irodaház-komplexum a brit Egészségügyi Minisztérium (Ministry of Health) számára. Az építész maga ezt a munkáját tartotta a legjelentősebbnek. A vasbeton szerkezet és a térközök bemutatják Goldfinger korai, szociális szellemű tervezési elveit. Az irodaházat az 1990-es években megmentették a lebontástól (egyik szárnyát, az Odeon mozit lebontották), és 2002-ben luxus lakóparkká alakították át. A lakások népszerűek a fiatal szakemberek körében a központi elhelyezkedés és az olyan szolgáltatások miatt, mint a portaszolgálat, edzőterem és medence.

Trellick Tower (London, Kensal Town 1972)
A Balfron koncepciójának még magasabb, kiforrottabb változata. A kezdeti hírnév és a 80-as évek szociális problémái után mára London egyik építészeti ikonjává vált, melynek lakásai rendkívül keresettek. Az épületet már korábban is megóvták és felújították, de mára az építészeti védettségnek köszönhetően a modern brit építészet szimbóluma.

Glenkerry House (London, Poplar 1977)

A Balfron és Carradale House szomszédságában épült a Goldfinger stúdiója által tervezett, 14 emeletes lakóblokk, amely kiegészíti a komplexumot. Minőségi kivitelezése ellenére viszonylag egyszerűbb a Balfron és a Trellick Towernél. 1979 óta az épületet egy önmenedzselő lakásszövetkezet üzemelteti, ami ritka és sikeres példája a közösségi tulajdonon alapuló lakhatásnak. A szövetkezetnek köszönhetően a lakások megfizethetőbbek maradnak, mint a piaci árú, felújított Balfron Towerben.


Goldfinger a betonra nem egyszerű építőanyagként tekintett, hanem a modernitás nyers, őszinte kifejezési eszközének (a "brutalizmus" kifejezés is a francia béton brut, azaz "nyers beton" szóból származik).

Goldfinger Ernő szerepe tehát abban áll, hogy a radikális modernista elveket, a kontinentális brutalista formanyelvet és a szigorú szociális tervezést ötvözve hozott létre olyan műveket, amelyek a mai napig megosztják, de garantáltan inspirálják az embereket. Érdekes, hogy a 80-as években hanyatlásnak induló épületei mára keresett prémium lakóingatlanokká váltak, ami a brutalista esztétika utólagos elismerését jelzi, bár az eredeti szociális cél helyét felváltotta a piaci érték.

Hogy mi lett a szomszédi viszály eredménye? Fleming és a szomszédok nagy része mélységesen utálta a Willow Road-on épült épületet. Az író a modernista design ridegségét, Goldfinger nyers, szociális elveit és vélhetően a tervező nehéz természetét mind olyan tulajdonságoknak látta, amelyek tökéletes alapot szolgáltattak egy könyörtelen főgonosz megalkotásához.
Azonban Goldfinger természetesen nem vette jó néven, hogy a neve egy olyan gonosz karakterhez kötődik. Az építész perrel fenyegette meg Fleminget és a kiadót a névhasználat miatt. A dühös Fleming a kiadónak azt javasolta, ha muszáj változtatni, akkor a karakter új neve legyen „Goldprick” (kb. Aranypöcs). Végül peren kívüli egyezség született: a kiadó kifizette Goldfinger jogi költségeit, és beleegyezett, hogy a regény minden kiadásában feltünteti: a szereplők fiktívek.


Szerinted a James Bond, vagy a londoni brutalista épületei tették halhatatlanná? 

„Everything he touches turns into excitement” – „Minden, amit megérint, izgalommá válik.” 

Vajon Goldfingerre vagy James Bondra gondolt a poszter készítője?

* terraced house = sorhaz

** Grade II Lister = (különleges fontosságú) műemléki védettség

*** A "Vertikális Falu" Koncepciója: Goldfinger brutalista toronyházai a szociális eszményeket szolgálták. Látásmódja nem egyszerűen esztétikai volt, hanem társadalmi: a toronyházakat úgy tervezte, mint egy függőlegesen elrendezett közösséget ("vertical village").Központosított Szolgáltatások (Balfron és Trellick Tower): Az általa tervezett tornyoknál a lakóblokkot elválasztotta a különálló, keskeny szerviztoronytól. Ez utóbbi tartalmazta a lifteket, a lépcsőket, és a közösségi tereket (pl. mosókonyhák, klubszobák). A két egységet folyosók kötötték össze minden harmadik emeleten. Közösségi Élet: A cél az volt, hogy ezek a közösségi terek ösztönözzék a szomszédok közötti interakciót, ezzel segítve a kisléptékű utcaközösségi élet magasba emelését. Személyes Elkötelezettség: Goldfinger annyira hitt ebben a szociális modellben, hogy feleségével beköltözött a Balfron Tower egyik lakásába, hogy személyesen felmérje a terv működőképességét. Ez a gesztus jól mutatja az építész radikális elkötelezettségét.